A Shotokan karate egy hagyományos okinawai küzdõsport. Alapvetően nagy küzdőtávolságot használ, gyakorlói elsöprő erejű támadásokat, illetve védésből azonnali visszatámadást gyakorolnak. Egyetlen megsemmisítő akcióban hisznek, mint az ellenfél "ledarálásában". Az edzés három részre bontható:

Kihon: partner nélküli edzés (árnyék-boxolás). Az alaptechnikák: dachi (állás), zuki (ütés), uke (védekezés), uchi (csapás) és geri (rúgás).

Kata: (formagyakorlat): támadó és védekezõ mozdulatok meghatározott sorozata. A Katák egymásra épülnek, minden övfokozathoz adott kata tartozik.

Kumite: küzdelem – a távolság (maha) és az idõzítés technikája. Különbözõ nehézségi fokai vannak. A Sanbon kumite például 3 lépéses küzdelem. Az Ippon kumite 1 lépéses. A Jiu-ippon kumite félig szabad küzdelem.

A „sima" Kumite szabad küzdelmet jelent, általában barna és fekete övesek között. Nincs full contact, minden technikát „kontrollal” kell végrehajtani. Nagy hangsúly van a gyors és egyszerû technikákon: egy ellenfél – egy technika.

Az elméd legyen olyan, mint a víz (Mizu-no-kokoro)
Tisztitsd ki az elméd, hogy nyugodt legyen, mint a háborítatlan viztükör, így figyeld az ellenfeled. A nyugodt vizfelületen tisztán látható a tükörkép, de ha a vizet megzavarod, a tükörkép szétesik. A víz pusztító elem is lehet. Ha szükséges, légy annyira pusztító, amennyire kell.

Az elméd legyen olyan, mint a Hold (Tzuki-no-kokoro)
Mindig teljes mértékben legyél tudatában az ellenfeled jelenlétének, mozgásának – mint ahogy a holdfény is mindig egyenletesen terül el a tájon. A holdfényt eltakaró felhõk – az idegesség, a nyugtalanság, a zaklatottság.

Akaraterõ és a tudás
Nem elég tudni a technikát és felismerni annak szükségességét – akarni kell. Nem elég megütni az ellenfelet – akarni kell megütni. De nem elég csak akarni – ismerni kell a megfelelõ technikát.

A Sótókan világhódító útja 1922 májusában kezdődött. A Japán Nevelésügyi Minisztérium különleges látványosságot akart beiktatni egy sportrendezvényének programjába. Funakoshi Gichin okinawai karatemestert hívták meg erre az alkalomra. Az akkor 51 éves, apró termetű, 155 cm magas Funakoshi az Okinawai Harci Szövetség, a Shobukai titkára volt. Ismerte a Shuri-te, a Goju, a Shito és az Uechi ryukat is. Mesterei Yatsututsune Itosu és Matsumura voltak.

A sportbemutató után azzal bízták meg, hogy kezdjen Japánban tanítani. Funakoshi bemutatókat tartott a Kodokánon (Dzsúdó Főiskola) és a Budokaion (Harci Művészeti Kollégium). A megélhetéséhez szükséges pénzt betűrajzolással pótolta. A Keio Egyetemen megszervezte az első Karate Klubot. 1925-ben ötszőnyeges dojót (gyakorlóterem) nyitott, amit költői álnevéről: „Shoto” („Hajladozó Fenyő”) Shotokannak nevezett el. 1927-ben már három iskolában tanitott. Megjelentetett három Shótókán tankönyvet is. 1939-ben megjelent legfontosabb műve a Karate-do instrukciók. Japánban minden harci művészettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt. A második világháborút követően e tilalom feloldása után a 80 éves Funakoshi ismét elkezdett tanítani. Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevelése és azt főként a kata formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával lehet fejleszteni. A versenyszerű küzdelmet ellenezte, mert féltette a karate lényegét.

Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
Shotokan karate Rum - © 2008 - 2025 - sotokankaraterrum.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat